Fotó: Shutterstock

Ma elvettem a mobiljaitokat.

Nem büntetésből - bár egész biztos vagyok benne, hogy most nem hisztek nekem.

Semmi rosszat nem tettetek, rendben zajlott a napotok, én mégis tudom, mennyire csalogató az a kis ragyogó kijelző, ha a közelben van. És az ég szerelmére, mindig a közelben van.

Ezért ma elvettem a mobiljaitokat, hogy cserébe felajánljak egy ajándékot, kedveskéim - a szabadság ajándékát.

Azt akarom, hogy magasra emelt fővel járjatok. Szabad kezekkel. És nyitott szívvel.

Azt akarom, hogy nézzetek más emberek szemébe.

Azt akarom, hogy vegyétek észre a napfényt.

Azt akarom, hogy unatkozzatok, aztán találjatok valami olyan tennivalót, ami még akkor se jutott volna eszetekbe, ha milliónyi Youtube videót néztek végig.

Azt akarom, hogy megszabaduljatok a pittyegéstől, mely elveszi előletek annak a semmittevésnek a lehetőségét, amikor elmétek szárnyalhatna, vagy amikor hús-vér emberekkel elegyedhetnétek beszélgetésbe, vagy amikor belefeledkezhetnétek egy könyvbe, vagy az égbolt csodálatába.

El akarom venni tőletek a kísértést, hogy bekukkantsatok Instagram-ra és Facebook-ra és Snapchat-re, melyek rálátást nyitnak mások magánéletére, ami pedig végül ahhoz vezet, hogy akarva-akaratlanul is hasonlítgatni kezdjétek saját világotok valóságát az ott látott, gondosan megkomponált bejegyzésekhez.

Azt akarom, hogy tudjátok, milyen szabadon élni - milyen az, amikor úgy telik el a nap, hogy nem aggódtok amiatt, hogy valamiről lemaradtok, hogy hová tettétek a mobiljaitokat, hogy mi történik épp a Fortnite játékban.

Azt akarom, hogy az igazi életeteket éljétek, a lehető legjobban. Attól a figyelemért való versengéstől mentesen, melyet az asztalotokon heverő apró, mégis hatalmas szerkezetek kikényszerítenek ki belőletek.

Ezért ma elvettem a mobiljaitokat. Nem örökre. Csak egy pillanatra. Hogy emlékeztesselek titeket arra, milyen az az élet, melyet szabad kezekkel és nyitott szívvel éltetek.

Úgy hiszem, erre csak az ad lehetőséget, ha a telefonotok nincs szem előtt. Messzire kell kerülnie testetektől, hogy elméteket ne vezethesse pórázon.

És drága gyermekeim, a mai nap talán megtanítja nektek azt, mi vár rátok, ha önként elteszitek mobiljaitokat. Rájöhettek arra, micsoda ajándék ez, mellyel bármikor kedveskedhettek magatoknak. Nincs szükségetek mobilra szabadidőtök eltöltéséhez - az agyatok is élhet szabadon.

Egy nap talán ti lesztek azok, akik az asztalnál felkéritek a többieket, hogy tegyék el mobiljaikat. Talán ti lesztek azok, akik a falkát beszélgetésre ösztönzitek. Talán ti lesztek azok, akik nem folyton a kijelzőt bámulják a társaságukban tartózkodók helyett. Talán ti lesztek azok, akik felismerik, mekkora ajándék az a másik számára, ha teljes figyelmünket neki szenteljük.

Ma elvettem a mobiljaitokat, és ami még ennél is fontosabb, a sajátomat is eltettem.

Mert ezt az ajándékot magamnak is megadhatom.

Az ajándékot, mely valóban látni enged titeket.

Forrás